Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szilveszter, Újév napja

 

Szilveszter éjszakájához és az Új év első napjához számos hiedelem és hagyomány kapcsolódik, ugyanis az elkövetkezendő év annak szellemében telik el, amilyen e két nap volt. Szórakozunk tehát, hogy az elkövetkező évünk is vidám és mókás legyen.

 

 

Kép

 

Az év utolsó napján szinte egy emberként ünnepel a Föld minden országa, felekezettől, kortól és nemtől függetlenül mindenki az elmúló évet búcsúztatja, és az újat köszönti. Szent Szilveszter ünnepén jó néhány szokást és babonát felemlegetünk, betartunk, miközben az év utolsó és első napjának kellékei sem hiányozhatnak.

Szent SzilveszterAz év utolsó napja I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetőjének, és 335-ben éppen ezen a napon hunyt el Rómában. Az óévbúcsúztató december 31-ei ünnep a nyugati kultúrkörben egyébként sokáig ida-oda mozgott. A honfoglaló magyaroknál valószínűleg az évkezdés őszre vagy tavaszra esett, a nomád pásztornépeknél ugyanis a két időpont a nyári legelőkre vonulást, illetve az őszi, téli legelőkre való visszavonulást jelenthette. A tél közepén kezdődő újévkezdés a napév szerinti időszámítással együtt honosodott meg Európában, amely a Római Birodalomból terjedt el. Január elseje Julius Caesar naptárreformját követően lett az év kezdő napja, melyet nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozással ünnepeltek meg. A keleti egyház a mai napig ezt naptárt követi. A keresztény egyház ezzel szemben ezt a napot Krisztus körülmetélésének ünnepévé nevezte ki. A középkorban az év kezdetét karácsonytól, vagyis december 25-től számították őseink. Akadt, amikor az év utolsó napját december 24-én ünnepelték, sőt volt, hogy előretolódott vízkereszt vagy a háromkirályok napjára, január 6-ára. Az év első napját csupán néhány évszázada ünnepli az emberiség január elsején, egészen pontosan 1582-es Gergely-féle naptárreform óta vált általánossá, hivatalossá pedig 1691-ben XII. Ince pápai döntésével.

 

Szokások és babonák

 

A január elsejei szokások közös célja, hogy az évkezdés a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot hozzon.

Az újévi hagyományok alapja egyébként az a hit, hogy a kezdő periódusban végzett cselekmények maguk után vonják a tettek, történések későbbi megismétlődését, így azért, hogy az emberek egész évben jó szerencséjüket biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot tenni az év első napján. Ehhez fűzödik az a hiedelem is, amely ma is szokás, hogy az óévtől lárma, zaj, kolompolás, dudálás közepette búcsúzunk el, a zajkeltés ősi oka ugyanis valószínűleg a gonosz hatalmak és az óévnek a kiűzése.

 

Kép

 

 

Az új év első napjaihoz számtalan babona, jóslat is tartozik, mint például egyes időjárási jóslatok, vagy az állattartással kapcsolatos szokások, szerencsejóslatok, tilalmak, illetve különböző egészségvarázslások is. Régen a gyerekek és felnőttek együtt járták a házakat, ahol köszöntőket mondtak.

 

A protestáns vidékeken  szokás volt az óév temetése. Éjfélkor a legények a kivilágított templomtoronyba mentek, hogy meghúzzák a harangokat, majd templomi énekeket, zsoltárokat énekeltek. Eközben a családok a templom körül gyülekeztek, néhol pedig még a pap is beszédet mondott, akit a hívek hazakísértek, majd megköszönték egész éves fáradozását. Általános hiedelem, hogy ami ezen a napon történik az emberrel, az ismétlődik meg egész évben, ezért igyekeztek egyebek közt a veszekedéstől is tartózkodni.

 

Kép

 

 

Az újévi babonák közt tartjuk számon, hogy az év első napjának látogatója férfi legyen, mivel úgy vélik, hogy ez szerencsét hoz. Időjárással kapcsolatos jóslás is kapcsolódik ehhez a naphoz, mely szerint ha újesztendő napján szép napfényes idő van, akkor jó év lesz. Ha csillagos az éjszaka ege, akkor rövid télre kell számítani, ha viszont piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő. A hiedelmek szerint az sem mindegy, mit fogyasztunk ekkor.

 

Kép

 

 

Újév napján tilos baromfihúst enni, mert úgy tartják, a baromfi elkaparja a szerencsét. Ezért mindenképpen disznóhúst kell tálalni az újévi asztalra, a disznó ugyanis előtúrja a szerencsét. Sőt a ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent. Azonban az sem mindegy, hogy milyen sertéshúst eszünk, a megszokott rántott hús nem megfelelő, mert szerencsét csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhat.

 

Kép

 

 

A disznó mellett szerencsehozó étel még a lencse is. Ezt január elsején, első étkezésként kell enni, mert aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. A lencsén kívül azonban még egyéb szemes termények is hasonlóan szerencsét hoznak, mint a köles vagy a rizs. Ezenkívül a hal is szerencsehozó lehet, bár csupán a folyó menti vidékeken. Ahány pikkely, annyi pénz, mondja a mondás, ám máshol viszont baljós állat a hal, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.

 

Kép

 

 

Babonák alapján még, hogy a boldogságot és az életet többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani, és minél gazdagabb, több a töltelék a rétesben, annál bővebben méri a boldogságot az ég az új esztendőben. Régi szokás még az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere. Persze nemcsak az új év első napjához fűződik babona, régi magyar hiedelem még, hogy ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. Ezért mindig hagyjunk ételt a hűtőben és a kamrában.

 

Kép

 

 

E szokások közé tartozik a pezsgő fogyasztása is. A ma már a legtöbbek számára megfizethető ital nagyon sokáig csak a leggazdagabbak itala volt. Dom Perignon francia szerzetes az 1600-as évek végén állított elő először – véletlenül – borból pezsgőt. A habzó ital létrejöttéhez szükséges erjesztést ezután egészen a XIX. század közepéig egyedileg, üvegenként végezték, ami azt jelentette, hogy egy üveg pezsgő elkészítése 2-3 évet is igénybe vett. Ráadásul a palackok egy jelentős része felrobbant az előállítás során. Nem véletlen tehát, hogy a pezsgő ebben az időszakban csak a legtehetősebb nemesi családok mulatságain kerülhetett elő.

 

 

Kép

 

 

Az 1850-es évek óta ismert a tankpezsgő-készítés, vagyis az az eljárás, amellyel hatalmas tartályokban egyszerre 7-8000 palacknyi pezsgő is előállítható egyszerre. Érthető módon az új gyártási technika a pezsgő árának jelentős csökkenéséhez vezetett, és ezáltal a kiváltságosok itala az egyszerű földi halandók számára is elérhetővé vált.

 

 

Kép

 

A luxus érzete azonban mind a mai napig hozzákapcsolódik a pezsgőiváshoz. A szilveszteri szokás lényege tehát az, hogy ha drága, úri italt iszunk az újév első perceiben, a folytatás is gazdag, úri, fényűző lesz.