Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Génjeinkben kódolt hűség

2009.02.27

Génjeinkben kódolt hűség

Génjeinkben kódolt hűségA tudomány újabban nemcsak azt magyarázza meg, miért vagyunk hűségesek vagy épp hűtlenek, hanem még azzal is kecsegtet, hogy e tulajdonságainkat egyszer majd megváltoztathatja. Amerikai kutatók új eredményei szerint ugyanis egyetlen gén képes a Don Juant – egyelőre a pockok körében – figyelmes, családszerető férjjé változtatni. Ez az első eset, hogy génterápiás eljárással sikerült befolyásolni egy komplex viselkedési mintázatot.

Két kezünkön meg tudjuk számolni az igazán monogám fajokat. Sokáig hittek a madarak hűségében, egészen addig, amíg a genetikai vizsgálatok rá nem cáfoltak erre. De mit is értünk valójában monogámián? Ez a fogalom jelentheti egyrészt a szociális monogámiát – ilyet találunk a legtöbb madárfajnál és az embernél –, másrészt a szexuális monogámiát, amely jóval ritkább, mint szociális változata: a fajoknak csak néhány százalékánál jelenik meg. Ezek közé tartoznak például a fekete keselyűk, a termeszek és az amerikai préripockok: utóbbiak lettek a kötődés szakértőinek kedvenc mintaállatai.
A síkságok pockainak erkölcseit vette górcső alá már az 50-es évektől kezdve az amerikai Lowell Getz. Megfigyelte, hogy a még nem érett préripocok nőstény rengeteg szimatolás eredményeként választ magának férjet, akinek illatanyaga (feromonja) kiváltja nála a tüzelést, majd több mint 50-szer párosodnak 30-48 óra alatt. Ekkor alakul ki köztük az egymáshoz való hűség. Ezután együtt maradnak, leggyakrabban halálukig. A hím részt vesz az utódok gondozásában. A nőstény és a hím is őrzi territóriumát, megtámadja a betolakodókat. A pocokpár szoros kötődését az is bizonyítja, hogy szinte mindig elutasítják más lehetséges pocokpartnerek közeledését; hogy idejük mintegy felét szorosan, egymás testközelségében töltik, és az, hogy ha az egyik fél elpusztul, özvegye inkább egyedül marad, mintsem hogy új párt válasszon.
Ahogy egyre több meglepő részlet derült ki ezekről az apró, barna bundájú rágcsálókról, a kutatókat az kezdte foglalkoztatni: mi a titkuk? Főleg, hogy ott vannak a hozzájuk külső tekintetében megszólalásig hasonló unokatestvéreik, a mezei és hegyi pockok, amelyek végletes ellentétei az előbbieknek: a „szerelem” náluk nem tart sokáig, a nőstény egyedül neveli kölykeit, és születésük után nem sokkal magukra hagyja őket – amit a kölykök sem vesznek zokon.
Vajon mi különbözik a hű és hűtlen pockok agyában? – Úgy találták, hogy van egy kémiai trükk, amelyet a természet egyes csoportoknál (mint például a préripockok) jobban bevetett, mint másoknál. Ez a trükk a bevésődés, a szexuális imprinting. Ez olyan erős eufóriát vált ki az első együttlétkor, amely visszavonhatatlanul a másik egyedhez társítódik, hogy az újabb jelentkezőknek már nem marad sok esélyük: az első társítás nem írható felül.

Génjeinkben kódolt hűségHű és hűtlen agyak
Larry J. Young kutatócsoportja (Emory Egyetem, Atlanta) bukkant rá először a hű és hűtlen agyak közti fő különbségre. Azt találták, hogy az oxitocin és a vazopresszin nevű neuropeptid hormonok (melyek a hipotalamusz hátsó lebenyében termelődnek) szerepet játszanak olyan összetett társas viselkedésekben, mint a szülői gondoskodás, a területvédő agresszió és a barátkozás. Ez a két hormon felelős a monogám, illetve poligám viselkedés fajonkénti eltéréseiért is: ám nem a hormonok mennyisége számít, hanem az őket fogadó receptorok eloszlása az agyban.
A monogám pockoknál a hímeknek a nőstényükhöz és kicsinyeikhez való kötődésében a vazopresszin játszik alapvető szerepet. E hormon receptorai az agynak nem ugyanabban a részében koncentrálódnak a monogámoknál, mint hűtlen unokatestvéreiknél: a monogámoknál az előagy egy bizonyos részében, az agyi jutalmazókör egy fontos állomásán találhatók meg sűrűn. Pontosan ugyanígy hat nőstényeknél az oxitocin hormon, amely régóta ismert vegyület. A kötődés kialakulásában játszik kulcsszerepet, elsősorban nőknél: a szülés karmestere, segíti a méhösszehúzódásokat, egyben az anya-gyerek közti kötelék kialakítását, amely szoptatásokkor erősödik tovább. A hűséges pockok agyában a párosodáskor megjelenő vazopresszin, illetve oxitocin – a megfelelő receptorokhoz kapcsolódva – dopamint szabadít fel a jutalmazó központokban, éppúgy, ahogy ezt a kábítószerek teszik. Így egyfajta függőség alakul ki az agyban, amely elég egy életre való kötődéshez.

Csapodárokból hű társak
Nagy feltűnést keltett Young-ék 2004-es kísérlete, amelynek során egyetlen gén – a préripocok hűség-génje – segítségével a pockok Don Juanjából, a notórius hűtlen mezei pocokból is hűséges társat varázsoltak. Kis beavatkozás az agy kémiájába tehát óriási viselkedésbeli változásokhoz vezetett. A gén vazopresszin-receptorokat hozott létre az agynak azon a területén, ahol addig nem voltak ilyenek. Néhány nap, és a receptorok száma ezen a területen elérte a préripockokét – és a hűtlenek hirtelen megváltoztak. Miután egy napon át ismerkedtek új párjukkal, kiállták a hűség-tesztet: szorosan mellette maradtak, még akkor is, amikor más nőstények próbáltak közeledni hozzájuk.
A kísérlet sikere arra mutat rá, hogy a hűtlen állatokban is megvan a hűség minden biológiai feltétele – vazopresszin, dopamin, jutalmazó központ –, csak egyetlen láncszem hiányzik: egyetlen molekula egyetlen receptorának egy bizonyos agyterületen való előfordulása. Ha a vazopresszin-dopamin útvonal szabaddá válik, a pocok a társról való információt – esetében az illatot – a párosodás kiváltotta eufóriával kapcsolja össze – nem lazán és időlegesen, mint a hűtlenek, hanem szorosan és örökre.
A hűség tehát igen erős asszociáció eredménye, amely ráadásul kizárja minden további hasonló asszociáció kialakulását. Elég mechanikusnak és ésszerűtlennek tűnhet ez a ragaszkodás az elsőhöz – talán ezért is oly ritka az élővilágban – de ne felejtsük el, hogy legalábbis a préripocok lány részéről milyen körültekintés, válogatás előzi meg életre szóló választását! Így aztán lehet, hogy számára ez egy sikeres szaporodási stratégia, amely megoldja a természet nehéz feladványát: hogyan találjuk meg egy személyben a kiváló genetikájú nemzőt és a gondoskodó apát.