Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elcsúszott nemzedékek

2009.02.27

Az új negyvenesek a régi harmincasok?
Elcsúszott nemzedékek

Az új negyvenesek a régi harmincasok? - Elcsúszott nemzedékekÉszrevették? Mert én nem, hiszen az ember sohasem lát tovább a saját korosztályánál, ám most, hogy a társadalomkutatók felhívták rá a figyelmet, elgondolkodtam: tényleg elcsúsztunk volna?
Nem tudom eldönteni, örüljek-e neki. Önöknek tetszik az ötlet, hogy a mi életünkben – szüleink nemzedékéhez viszonyítva – minden öt-tíz vagy akár tizenöt évvel később történik? A statisztikák ugyanis erről tanúskodnak, de persze kit érdekelnek a számok! Engem sokkal inkább izgat, milyen haszonnal járhat mindez a magánéletemben, a pályámon és a – már bőszen tervezett, de önhibámon kívül egyre távolibbnak tűnő – nyugdíjas éveimben. Hiába igyekszem és öregszem, csak csúszik előttem az élet, a gyerekvállalástól a nyugdíjas évekig, miközben az idősebbek sóhajtoznak, hogy ők bezzeg az én időmben. Nos, úgy tűnik, az ő idejüket átállították ezen a földrajzi szélességen, csak nem adtak ki hivatalos közleményt az ügyben. Nem csoda, ha kusza gondolatok kavarognak a fejekben, miközben makacsul tartják magukat bizonyos életminták, az emberek egyre inkább elbizonytalanodnak, hisz már nem azokat követik. Az Elle utánajárt, mit illett tenni egykor, és mit művelünk ma a húszas, harmincas, negyvenes vagy ötven feletti éveinkben.
Az új negyvenesek a régi harmincasok? - Elcsúszott nemzedékekAz új húszas (a tapasztalatszerzés kora)
Isten hozott a tinédzserek világában! Hogy milyen 2007-ben a huszonéves? Dédszüleink valószínűleg elképedtek volna, ha a ‘930-as években belekukkanthattak volna azokba a reklámblokkokba, melyeknek hetven évvel később az unokáik a kedvelt célcsoportja. A családi képekről jól ismert derék bajszos urak és kontyos hölgyek valószínűleg nem tudnák mire vélni, hogy felmenőik „az ő korukban” gördeszkával száguldoznak, csengőhangokat töltenek le, ész nélkül partiznak. De még a húsz-huszonöt évvel korábbi huszonéveseket is meglepte volna, ha valaki elárulja nekik, 2007-ben a huszonöt-huszonkilenc éveseknek mindössze hatvan százaléka dolgozik majd, a többiek „keresik a helyüket”. A munkaerőpiacon vagy a nagybetűs Életben, hiszen még soha nem volt ilyen magas a másoddiplomások, illetve a külföldön szerencsét próbálók aránya.
Igaz, az elmúlt két évtizedben sokat változott az élet Magyarországon, ám a későbbi munkavállalás nem csupán a volt kelet-európai országokra jellemző. Világtendencia. És bár örömteli fordulat, hogy az elmúlt hat év alatt megduplázódott az idegen nyelvet beszélők száma Magyarországon (sajnos, csak ebben a korosztályban), és annak is mindenki örül, hogy csupán minden tizedik fiatal számára idegen az internethasználat, a mai jól tájékozott huszonévesnek – talán éppen a túl sok inger miatt – sokáig fogalma sincs, mi dolga a világban. Míg az előző nemzedékek, ahogy kikerültek az iskolapadból, valamilyen stabil kenyérkereset után néztek, ma a fiatalok jó pár munkahelyet kipróbálnak, majd esetleg ismét felcsapnak diáknak.
Sok huszonéves panaszkodik, hogy mindenhol tapasztalt munkaerőt keresnek, a pályakezdőkkel szóba sem állnak. A szakemberek szerint aggasztó, hogy Magyarországon milyen kevesen vállalnak munkát felsőfokú tanulmányaik mellett, ha mégis, akkor elsősorban anyagi okok miatt. Nálunk még nem divat a gyakornokrendszer (nem csupán Monica Lewinsky az egyetlen gyakornokként tapasztalatokat gyűjtő diáklány a világtörténelemben), pedig Nyugat-Európában jól bevált, hisz így könnyebb képet alkotni a felnőtt világról, és kockázat nélkül megszerezhető a szakmai tapasztalat.
Sokak szerint nem is annyira foglalkoztatási kérdésről van szó, mint inkább mentalitásbeli különbségről, a mai huszonéves elődeihez képest jóval később kényszerül felelősségteljes döntések vállalására, tovább marad a családon belül gyerek-státuszban. A szakirodalom „bumeránggyerekeknek” nevezi azokat a fiatalokat, akik minden egyes szakítás vagy sikertelen szárnypróbálgatás után visszatérnek a szülői házba. Egyik ismerősöm, huszonhét éves, nemrég szakított barátjával, ám alig újította fel régi „kis szobáját” néhány Ikea-relikviával, még jobb ötlete támadt: jól fizető állását feladva elment spirituálisan feltöltődni Indiába. Szegény kontyos dédnagymama a falon minden bizonnyal szintén az égiekhez fohászkodik, hogy térjen végre észre a szemében már vénlánynak számító unokája. Ki hallott már olyat, hogy egy huszonhét éves lány csak úgy világgá fusson, hogy önmagát megtalálja?
Az új negyvenesek a régi harmincasok? - Elcsúszott nemzedékekAz új harmincas (a családalapítás kora)
Míg a huszonéves önmagát keresi, addig a harmincas most fedezi fel ismét régi önmagát. A mai harmincas értelmiségi volt a rendszerváltás üdvöskéje, friss, ambiciózus és vállalkozó kedvű, tisztára olyan, mint amilyeneket Tom Cruise játszott a távoli nyolcvanas években. Kelet-Európában tíz évvel később jöttek divatba a yuppie-k, és ennek annyira megörültek a mai harmincasok, hogy egy darabig benne is ragadtak ebben a szerepkörben. Mostanában kezdenek átváltani „bobóra” (boheme bourgeois, vagyis bohém városi polgár), aki már nem tartja összeegyezhetetlennek jól fizető állását a zajos családi vacsorával és maszatos gyerekhaddal. A kilencvenes évek sikeres fiataljai (mert tetszik, nem tetszik, a trendeket mindig a társadalom felsőbb rétegei hozzák divatba), biztosan meglepődnének, ha középkorúnak titulálnánk őket, hiszen nemrég alapítottak családot, így éppen csak belefértek a fészekrakó-programba.
A mai diplomás nők egyre inkább úgy gondolják, harminc év felett ideális világra hozni az első babát (1975-77 között a nők átlagosan 21 évesen váltak anyává), de a társadalom egészét tekintve is huszonhetedik életévre tolódott az átlagos életkor, amibe természetesen beleszámítanak a tizenhat évesen szülő lányanyák, vagy a cigány kultúrára és hagyományokra jellemző fiatal kismamák. A harmincas évekre csúszott családalapítás szintén világjelenség, ám míg ez a folyamat Nyugat-Európában közel negyven év alatt zajlott le, nálunk mindössze tizenöt év kellett hozzá.
A mai harmincas, miközben a huszonévesek elől foglalja el a jó kis zsíros állásokat, egyszerre él tinédzserként (ami a fogyasztói szokásait illeti), huszonévesként (hiszen a közgondolkodás a családalapítást még erre az életszakaszra helyezi), és harmincasként (mert néha azért a kezébe akad a személyije is). Amit anyáink huszonéveikben éltek át, és több-kevesebb sikerrel megvalósítottak, azzal lányaik harmincasként küszködnek, igyekeznek összeegyeztetni a családi életet a kenyérkeresettel vagy szerencsésebb esetben hivatással. Nehezebb a dolguk, hisz ma a versenyhelyzet szigorúbb szabályokat állít fel a munkaerőpiacon, és így sokkal nagyobb kihívás elérni a bölcsődében a zárórát. Ma már nincsenek nyugdíjas állások, és csupán könnyen kijátszható intézkedések óvják a kismamát.
Az új negyvenesek a régi harmincasok? - Elcsúszott nemzedékekAz új negyvenesek a régi harmincasok? - Elcsúszott nemzedékek