Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szülés utáni depresszió

2009.10.13

És hullott az eső

És hullott az esőAz én agyamban Brooke Shields számára külön doboz van fenntartva, nem tudnám senki mással közös skatulyába rakni. Két éve gyereket szült, majd szülés utáni depresszióba esett, amiről egy terapeutikusan őszinte könyvet írt. Ezzel kiváltotta Tom Cruise rosszallását, akivel aztán össze is akasztották a bajuszt.

Időnként magam is el szoktam mondani a véleményemet az Első kézből rovat filmes oldalán a Szeretjük, nem szeretjük alrovatban egy éppen aktuális színészről, színésznőről és ennek kapcsán jutott eszembe, hogy bizony igen nagy bajban lennék, ha most mint színésznőt kellene méltatnom. Mert mire is emlékszem? A Kék lagúnára elég jól és a Szahara című filmre nem valami jól, pedig már a 80-as évek közepétől megvan VHS-en német nyelven, magyar hangalámondással. Szóval nem a filmjei miatt kedvelem, mert hogy kedvelem, az nem kérdés. Ő az a sztár, aki ugyan a Kék lagúna óta forgatott néhány (enyhén szólva) közepes filmet, de ez különösebben nem érdekelt senkit. Brooke mindig ott volt a reflektorfényben és az ember ezt soha nem érezte izzadságszagúnak. Persze ő is tagja korunk új-feudális médiaarisztokráciájának, de másképp, mint mondjuk az örök példa Paris Hilton, aki csak azért híres, mert senki sem tudja, hogy miért. Brooke-ról mindig tudtuk, hogy csinál valamit – filmet forgat, reklámot készít, színházban játszik, kampányt vezet, stb. – de az már különösebben senkit sem érdekelt, hogy aktuálisan éppen mit. Az ő esete egyébként azért is érdekes, mert az új médiaarisztokrácia harsánysága párosult a régi arisztokrácia diszkrét bájával és ez valami igazán izgalmas elegyet hozott létre az amerikai demokrácia olvasztótégelyében. Brooke édesapjának, Francis Alexander Shields-nek szülei ugyanis egyrészről a tenisz sztár Francis Xavier Shields, másrészről pedig Donna Marian Torlonia di Civitella-Cessi olasz hercegnő. Rajta keresztül Brooke leszármazottja IV. Henrik francia királynak és V. Károly Német-Római császárnak, valamint Lucrezia Borgiának és akinek ez nem lenne elég, egy családfakutató még összehozza de Sade márkival is. A régi és új elit kettőssége, a megejtően természetes kellem és báj valamint a pornográfia határát súroló megnyilvánulások egyaránt tetten érhetők Brooke személyében. Már 11 hónapos korában szerepet kapott egy reklámfilmben és onnatól kezdve tulajdonképpen folyamatosan a kamerák előtt élt, amolyan igazi “édi-bédi” gyereksztár lett belőle. Ennek ellenére valahogy soha nem utálta meg őt a nagyközönség és nem tartotta elkényeztetett papakedvencének, ami pedig majdnem elkerülhetetlen.
És hullott az esőBrooke maga nyilatkozta azt magáról, hogy “egy elkényeztetett kis hülye” volt, amitől mindenki még inkább azt gondolta, hogy mennyire jó fej.
Ám a gyereksztárok sosem maguktól lesznek, hanem kitalálja őket valaki, általában a szüleik. Így történt Brooke esetében is, akinek a karrierjét elsősorban édesanyja, az egykori Revlon modell Teri Shileds egyengette. (A Shields szülők korán elváltak és Teri egyedül nevelte a kis Brooke-ot.) Teri azután hírhedtté vált média körökben, amint kőkeményen képviselte a kis Brooke érdekeit, amiből ő vajmi kevesett vett észre, neki csak minden dolgok krémje, a szereplés és az elismerés jutott. Amit a mamája mondott, az szentírás volt a kis Brooke számára, soha eszébe sem jutott megkérdőjelezni. Egy ilyen szoros kölcsönös függőségi viszonynak persze megvan a maga ára, amiről meglehetősen megrázóan ír És hullott az eső című könyvében, de erről majd később.
Szóval Teri igazán ügyesen sáfárkodott Brooke szépségével és bájával. A kislány 3 éves volt, amikor először végigment a kifutón és 8, amikor egy országos tévéreklám-kampányban egy fogkrémhez adta az arcát, anélkül, hogy megmutatta volna a fogait. Még ugyanebben az éveben megkapta élete első filmszerepét. Ő volt az első gyereksztár, akit a világ legszebb nőit foglalkoztató Ford Modellügynökség leszerződtetett. 12 évesen pedig egy kontinens hördült fel, amikor Louis Malle francia rendező Pretty Baby című filmjében egy kis-tini prostituáltat alakított. A film tele volt meztelen jelenetekkel és Brooke képei a mai napig cirkulálnak a neten egyes gyerekpornó oldalakon. Pedig személy szerint ő világéletében azt hangoztatta, hogy hisz a szüzességben és szűzen készül férjhez menni. Éppen ezért is meglepő, hogy rendszeres látogatója volt a Club 54-nak, ahol a New York-i képzőművész elit a város legvadabb drog és szexorgiáit tartotta. “Valamiféle védőburok vett engem ott körül akár a szexről, akár a drogokról volt szó. Rendszresen jártam a Club 54-ba, de egyetlen alkalomra sem emlékszem, hogy droggal kínáltak volna. Úgy bántak velem, mint egy kis kabalababával. Ugyanakkor nem hiszem, hogy bármivel is meg tudtak volna lepni – anyám teljesen nyíltan beszélt mindenről, nem voltak tabuk. Egyszer egy meleg bárba is elvitt és vele együtt megnézhettem a Rocky Horror Picture Show-t is, amikor vadonat új volt. Fiúk és lányok ketrecbe zárva táncoltak. Oltári volt! Ugyanakkor anyám a jó modorban nem ismert tréfát. Mindig udvariasnak kellett lennem, összeszednem a kiscicám után a piszkot, kis köszönő-leveleket írnom és hasonlók.” Talán nem csak én érzem úgy, hogy itt a nevelesi elvek és a gyakorlat között van némi feszültség.
És hullott az esőAztán 1980-ban, tizenöt évesen leforgatta a számomra is oly’ emlékezetes Kék lagúnát, amivel a tizenévesek szexuális fantáziáját hosszú évtizedekre kötöttpályára állította. A filmben a haja állítólag a melléhez volt ragasztva, hogy ne látszódjon semmi, ám Brooke-nak később egy kongresszusi vizsgálóbizottság előtt eskü alatt kellett vallania, hogy bizonyos kényes jelenetekben test düblőzt használtak. Ám ez korántsem kisebbítette azt a tényt, hogy film után az egész világ a lábai előtt hevert. Amerikában a közönség 1981-től négy éven át a Legkedvencebb Ifjú Előadóművésznek választotta. Számtalan magazin címlapján szerepelt, köztük többször az Ellén is és a nagy tekintélyű Time magazin egyenesen a 80-as évek arcának nevezte őt. Olyan névtelen szabász-varrászok köszönhetik neki skerüket, mint Calvin Klein, akinek a kampányában Brooke hihetetlenül szexis pózban azt mondja, hogy “Semmi nem férkőzhet közém és az én Calvinom közé.” Eközben persze privát megnyilatkozásaiban továbbra is megátalkodott szüzesség párti.
És amikor ennyire ment a szekér, Brooke egyszercsak egy váratlan fordulattal elvonult a Princeton egyetemre francia irodalmat tanulni. Talán ennek köszönheti, hogy nem kutyulódott el úgy, mint Drew Barrymore is egy időben vagy Macaulay Culkin, de még valószínűbb, hogy amúgy sem kapta volna el a gépszíj, hiszen az egyetemen igazi eminens módjára teljesített. “Sok időt töltöttem a diákközpontban, amivel szemben volt egy fantasztikus fánkozó. De az igazság az, hogy rengeteget tanultam és nem nagyon volt időm semmire, ami a könyvtári kis fakkomon kívül volt.”
Brooke viszonya a férfiakhoz aztán igazán nem hétköznapi. Azt állítja, hogy neki sikerült őszinte barátságot kialaktani legalább egy férfival, aki nem volt meleg, de ő aztán öngyilkos lett. “A többi fiú jó ismerősömmel meg sajnos nem igazán tudtam elmélyíteni a barátságot, mert olyan nőket vettek feleségül, akik kényelmetlenül érzeték magukat, hogy férjük Brooke Shileds jó barátja.” Ezen én személy szerint nem csodálkozom. Viszont azoknak a férfikanak a névsora, akikkel Brooke járt is, hát az igazán nem semmi. Még zsenge egyetemista volt, amikor minden kortársához hasonlóan ő is belezúgott George Michael-be, azzal a különbséggel, hogy ő össze is jött vele. (Hol volt akkor még a hírhedt nyilvános wc incidens?!) Szegény Brooke nagyon zokon vette, amikor Michael szakított vele úgyhogy rövidesen egy másik Michael vállán sírta el bánatát, nevezetesen Jacksonén, akinél, valljuk be, bizarrabb “boyfriend”-et el sem lehet képzelni.
És hát a házasság André Agassival – a tenisz sztár és a hercegnő, akár a nagyszülőknél. Nem is tartott sokáig, mindössze valamivel több, mint 2 évig.
2001-ben aztán újra férjhez megy Chris Henchy vígjátékíróhoz és végre belefoghat abba a projektbe, amire egész életében vágyott: a gyerekszülésbe. És ha az eddig leírtakat amolyan általános bevezetőnek tekintjük, akkor itt veszi fel a fonalat Brooke önéletrajzi könyve, az És hullott az eső, ami a napokban jelent meg magyarul is. Tuljadonképpen az ekörüli viszontagságokban kulminál Brooke egész élettörténete és – anélkül, hogy saját teóriámat mindenképpen rá akarnám erőltetni – származásának, neveltetésének kettős szemlélete. A tökéletes férj, család, terhesség, szülés, gyermek és idilli pillanatok utáni vágya olyan erős volt, hogy ott élő ember számára már nem maradt hely. A bulvársajtó is eleget tárgyalta, hogy már a teherbeesés is milyen nehezen ment. Volt egy fájdalmas és életveszélyes vetélése, korábban pedig egy méhnyakrák műtéte, ami szinte lehetetlenné tette a megfoganást. A körülmények ugyan tökéletesek voltak, mégis sorra kudarcot vallottak a külnböző in vitro megtermékenyítési próbálkozások, mígnem a legeslegutolsó, ami után már fel is akarták adni, sikerült. Ám a várva várt pillanat, amiről mindenki azt állítja, hogy élete legboldogabb perce, Brooke-nál elmaradt és semmi de semmi nem emlézetette arra, amit a vágyálmaiban elképzelt. Az illedelmes és jólnevelt úrilányt olyan indulatok feszítették belülről a gyermeke, a férje, a saját anyja, de leginkább önmaga ellen, hogy helyenként az öngyilkosság gondolata sem állt távol tőle. Eközben persze továbbra is ő volt Brooke Shields, akinek a külvilág számára meg kellett játszania a tökéletesen boldog anyát. Arról a hihetetlen lelki megpróbáltatásról, amíg eljut a felismerésig, hogy ez már több, mint a szokásos “baby blues”, hogy ő tulajdonképpen súlyosan beteg, szól a helyenként megrázóan drámai És hulott az eső című könyve. Brooke a már szinte terapeutikus őszinteségével alaposan felkavarta Hollywood-ot is. Tom Cruise például vette magának a fáradságot, hogy több fórumon is megtámadja őt, amiért antidepresszáns gyógyszerekhez folyamodott. “Szívemen viselem Brooke Shields sorsát, mert egy nagyon tehetséges nőnek tartom, de nézzük csak meg, hogy hová lett a karrierje. Brooke-nak fogalma sincs a pszichiátria történetéről, nekem viszont van”, mondta többször is Cruise, aki vitaminkúrát és rendszeres testmozgást javasolt terápiaként. Lehet, hogy arra gondolt, hogy egy a tökéletesség mítosza és a valóság tudathasadásában szenvedő nemzetet nem szabad drogokkal eltompítani, hanem az okokat kéne megszüntetni, de ha így is lenne, mi mégsem foghatjuk az ő pártját. Brooke könyvéből ugyanis olyan őszinte fájdalom és kétségbeesés sugárzik, hogy nincs jóérzésű ember, aki ne akarna azonnal bármilyen eszközzel könnyíteni a szenvedésén. Végezetül pedig álljon itt Brooke válasza a Mission Impossible sztárjának vádjára: “Nem hiszem, hogy merész találgatásokba bocsátkozom, amikor azt állítom, hogy Mr. Cruise-t sosem érte utol a szülés utáni depresszió. Hogy mégis az a vélemény, hogy rosszul tettem, amikor a depresszióm kezelésére gyógyszert szedtem ahelyett, hogy még több vitamint ettem, vagy tornáztam volna, csak azt bizonyítja, hogy fogalma sincs a szülés utáni depresszió mibenlétéről vagy egyáltalán a gyerekszülésről. Ha bármi jó is származhat Mr Cruise ostoba támadásából, hát csak remélni tudom, hogy ez még inkább felhívja a figyelmet erre a rendkívül súlyos betegségre.”


Krúdy Tamás