Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Béres Alexandra nagy titka

2010.05.10

 

Béres Alexandra csodás fogyásáról és kislányáról mesél

2010 05.10.

 

Fantasztikus alakját sikerült gyorsan visszanyernie kislánya születése után, bár mosolyog a pletykákon, miszerint tíz nap alatt tizennégy kilót fogyott. Inkább elárulja, hogy az első tízest egyetlen nap alatt ledobta, a maradék négyhez kellett egy kis idő...

 

Kép

 

 

– 2009. október 20-án megszületett Panna kislányod, és idén március 28-án már színpadra álltál a Coca-Cola Testébresztő Aerobik Napon. Mikor kezdted újra az edzést, a mozgást?

Kép

 

 
A szülés után két hónapig nem edzettem, de nem is éreztem szükségét. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem mozogtam, hiszen nagyokat sétáltunk Pannával. Ráadásul a várandósság utolsó napjáig tornáztam. Úgy érzem, ezeknek köszönhető, hogy a szülés utáni depresszió is elkerült.
Órákat tartani viszont három hónap után kezdtem, most három órát tartok egy héten. Furcsa érzés, mert amikor egy oktató színpadra áll, vagy edzést tart, akkor fel kell pörögnie, pezsgő atmoszférát kell teremtenie. Mostanában azonban teljesen más nyugodt, békés hangulatban vagyok, de az óráim vendégei tolerálják ezt. Ugyanakkor soha ennyire nem szabadultam fel a mozgásban, mint így az újrakezdés után.

Kép

 



Ennyire aktív embernek, mint te, mennyire volt nehéz mellőzni a sportot pár hónapig?


Sokan azt gondolják, minden sportoló hiperaktív, de nekem nem lételemem a mozgás, képes vagyok egész nap csöndben eljátszani Pannával, nem hiányzik a pörgés.

 

Kép

 



A szülés előtt azt nyilatkoztad, hogy van benned bizonytalanság a közelgő anyaszerep miatt. Panna már féléves megmaradt ez az érzés?


Ez a várandósság alatt valóban erős volt, de most nem érzem magam bizonytalannak. Akkoriban nem tudtam, hogyan hat ki az egész a párkapcsolatunkra, milyen lesz anyukának lenni, meg tudom-e oldani a feladatokat. Alapjáraton is van bennem megfelelési kényszer, úgyhogy féltem attól, hogy a munkában helyt tudok-e állni. De ez elmúlt, kezdek letisztulni, és élvezem ezt az új szerepet.

 

Kép

 



A férjed besegít a pelenkázásba?


Krisztián mindenben segít: fürdeti, pelenkázza Pannát, és reggel ő lopja ki az ágyból. Teljesen odavan érte, azt hiszem, Panna már most az ujja köré csavarta.

Most még pici a kislányod, de készülsz arra az időszakra, amikor nagyobb lesz, nevelni kell, esetleg terelgetni a sport felé?


Nem, nem készülök még arra az időszakra. Sokan mondják, milyen aranyos lesz majd, amikor már beszél, de én élvezem, hogy ilyen pici – imádom puszilgatni, ölelgetni, imádom, hogy babaszaga van.

Miután megszületett Panna, megjelentek hírek arról, hogy tíz nap alatt tizennégy kilót fogytál, és sokan úgy gondolták, ez egészséges módon nem lehetséges. Mi igaz ebből?


Az igaz, hogy 14 kilóval több lettem, amikor terhes voltam, de ebből 10 kiló tulajdonképpen lement magával a szüléssel. A maradék 4 kilót pedig egy hónap fogytam le, és ez valószínűleg a sportolói előéletemnek köszönhető.

Mire kell vigyázniuk a nőknek, ha szülés után szeretnének újra sportolni?

Kép

 

 

 
Ilyenkor valóban pánikban vannak a nők, hogy visszanyerjék az alakjukat. Én nem a felületes izmokat, hanem a mélyizmokat mozgattam át először. De megfigyeltem például, hogy a szülés után rossz lett a tartásom, ezen is javítanom kellett.

Azt lehetett olvasni, hogy a nehéz szülés ellenére nem kértél fájdalomcsillapítót. Miért?


Valójában kértem, csak abban a stádiumban már nem kaptam. És ezt nem is bánom, ugyanis akkor még nehezebb lett volna a szülés. Másrészt tudom, különösen hangzik jó volt érezni a fájdalmat. Úgy gondolom, ez szorosan hozzátartozik a szülés misztériumához, nem mindig voltak fájdalomcsillapítók, és a nők az ősidőkben enélkül szültek. Spirituális élmény volt érezni a fájdalmat. Persze nagyon át tudom érezni azoknak a nőknek a helyzetét is, akiknek szükségük van a fájdalomcsillapításra.

Gondolkoztok már kis testvérről?

Kép

 


Nem, még nem, most az új helyzetnek igyekszem megfelelni nap mint nap.

 Cikk: Kiricsi Zoltán

Fotó: Dömötöri Csaba

________________________________________________________________________

Béres Alexandra nagy titka: Lombikbébit vár

 ( 2009.05.06)

 

Ugyanolyan kiegyensúlyozott, mint mindig, amikor találkoztunk. Ugyanolyan mosolygós, ugyanolyan csendes. És ugyanolyan vékony. Vagyis: majdnem. Mert derékban már nem annyira karcsú...

 

Béres Alexandrával a lombikbébiprogramról és a babavárásról– Egy picit már látszik rajtad...

 

– Képzeld, szinte az első pillanattól látszott… November elejére várjuk – mosolyog, és végigsimít a hasán. – Akkora lehet most a baba, mint egy grépfrút…

 

– Amikor régebben beszélgettünk, azt mondtad, még nem jött el a gyerekvállalás ideje.

– Már nagyon régóta szeretnénk gyereket, de – talán védekezésből – egy ideje ezt feleltem, ha rákérdeztek. Tudod, amikor már nagyon vágysz arra, hogy teherbe ess, és mégis minden hónapban megjön a menzeszed, elég nehéz ilyen kérdésekre őszinte választ adni. Jó ideig azt gondoltam, túl stresszes az életem, túl sokat hajtom magam, és ezért nem sikerül teherbe esnem. Éveken át napi tizenkét órát dolgoztam, így magamban kerestem a hibát.

 

– Mióta vágytatok babára?

– Tizennégy éve vagyunk együtt a férjemmel, Krisztiánnal. Én már több évvel ezelőtt szerettem volna gyereket, de akkoriban ő még nem érzett vágyat az apaságra. Azt mondtam, rendben, nem erőltetem, hanem kivárom, míg nála is eljön ez a pillanat. Aztán pár éve benne is megérett az elhatározás, azt hiszem, leginkább azért, mert nekem akart boldogságot szerezni. Akkortól nem védekeztünk, de csak nem jött a baba. Orvoshoz mentem, és a laborvizsgálatoktól az átjárhatósági vizsgálatig mindent elvégeztettem.

 

– Azt mondják, az átjárhatósági vizsgálat nem éppen fájdalmatlan.

– Meglepődtem, milyen rossz érzés volt. Nem voltam felkészülve erre a hirtelen jelentkező feszülésre, ezért egy pillanatra el is sírtam magam… Mindegy, túlestem rajta, és megállapították, hogy minden rendben van, nincs olyan szervi problémám, ami miatt ne tudnék teherbe esni. Az orvosom javasolta, meg kellene vizsgálni Krisztiánt is.

 

– Addig ő nem vett részt vizsgálatokon?

– Próbáltam távol tartani ettől az egésztől, mert féltettem a kapcsolatunkat, a házasságunkat, a szerelmünket. Végül mégis elmondtam, mit javasolt az orvos, és ő azonnal ráállt. Megvizsgálták, és kiderült: nem lehet gyereke. Legalábbis azután, fél évig ebben a hitben éltünk… Naponta hívtak fel az újságírók azzal a kérdéssel: mikor jön már a baba, és ez nagyon nyomasztott, hiszen úgy tudtam, sosem lehet közös gyerekünk.

 

– Nagyon szomorú voltál?

– Érdekes, inkább megerősített abban, hogy mennyire ragaszkodom Krisztiánhoz. Ez a fél év arra is jó volt, hogy biztosan rájöjjek: én csakis tőle szeretnék gyereket, őt szeretném viszontlátni a babánkban. Arra gondoltam, ha ez nem adatik meg nekünk, akkor esetleg később, évek múlva majd örökbe fogadunk egy kicsit. Nem akartam donorspermiummal teherbe esni, tőle vágytam gyerekre. Krisztián nagyon édes volt, például az is felmerült benne, hogy valamelyik barátjától kérjünk segítséget, hogy mégse ismeretlen férfi legyen a gyerekünk biológiai apja, de én biztosan tudtam, hogy csak és kizárólag tőle akarok teherbe esni – senki mástól.

 

– Mi történt azután? Hiszen mégiscsak babát vársz...

– Az orvosok azt mondták, altatásban végzett herebiopsziával megállapítható, hogy egyáltalán vannak-e a férjemnek életképes spermiumai. Halogattuk ezt a vizsgálatot, de végül Krisztián elment, hogy műtéti úton mintát vehessenek tőle. Megvizsgálták a mintát, és kiderült: minden rendben van, de spontán nem tud megfoganni a babánk, mert Krisztián vezetéke egy korábbi hasi műtét következtében elzáródott. Viszont lombikbébiprogrammal lehet gyerekünk! Emlékszem, a kórházi folyosón mondta el a jó hírt az orvos, mire én a nyakába ugrottam, és adtam neki két puszit. Elmondhatatlanul boldog voltam!

 

– Rögtön belevágtatok a programba?

– Mindez tavaly történt, és megterveztük, hogy egy nagyon nyugodt időszakban vágunk bele, vagyis augusztusban, amikor vissza tudok vonulni egy kis időre a munkából. Nem tartottam órákat, nem vállaltam fellépéseket, és elkezdtük a hormonkezelést: a hasfalamba adtam az injekciókat, gyógyszereket szedtem, és közben ellenőrzésekre jártam. A Dévai Intézetben Vass doktor kezelt.

 

– Gondolom, minden páciens megismert a folyosón...

– Hát, nem volt könnyű, mert tartottam tőle, mikor írja meg valamelyik újság, hogy meddőségi kezelésre járok. Nem mintha szégyelltem volna – hiszen akkor most sem mesélnék róla –, de teljes nyugalomban, külső nyomás és újságcikkek nélkül szerettem volna végigcsinálni a programot.

Béres Alexandrával a lombikbébiprogramról és a babavárásról– Ha jól számolok, az első program nem járt sikerrel. Nem keseredtél el?

 

– Nem vagyok elkeseredős típus. Boldog voltam, hogy egyáltalán esélyt kaptunk a babára, és azt gondoltam, ha nem sikerült elsőre, akkor mindegy, hányadik alkalommal, de valamikor sikerülni fog! Ki is tűztük a következő program idejét, és másodszorra minden tökéletesen működött.

 

– Sok nő fél, hogy meghízik a hormonkezeléstől.

– Én egyáltalán nem híztam tőle, szerintem alaptalan ez a félelem. Két embriót ültettek vissza a méhembe, a beültetés után három hétig pihentem, nem tartottam órákat, utána viszont újra elkezdtem mozogni, és éreztem, nagyon jólesik a kímélő sportolás. A két embrióból egy megtapadt, el sem akartam hinni… Egyetlen percig sem voltam rosszul, nem volt hányingerem, nem vagyok kívánós. Sokat mozgok, de persze vigyázok a babára, a pulzusomat például sosem engedem száznegyven fölé. 

 

– Milyen érzés annyi vágyakozás után az első gyerekedet várni?

– Fizikailag semmit sem érzek, csak azt, mintha lenne egy pici, növekvő barack a hasamban. Mivel ez a baba ilyen nehezen jött össze, még nem merem igazán elhinni, hogy tényleg sikerült: gyerekünk lesz! Ráadásul még vár rám olyan vizsgálat, amelyik esetleg vetélést is okozhat…

– Még mindig nem mered közel engedni magadhoz az érzést?

– Már vannak pillanatok, amikor igen, de valóban félek elhinni, hogy minden rendben van, és hamarosan anya leszek… Krisztián is csak nagyon óvatosan örül. Ő is megszenvedett ezért a babáért…

 

NLC - Fejős Éva